kezdőlap | galéria | térkép | letöltés | kapcsolat
HU | SK | EN | DE

Természeti értékek

állatvilág

A térség változatos, nagy fajgazdagságú növénytársulásai megteremtik a feltételeket a szintén fajgazdag, értékes állatvilág számára, amelyhez számos ritka és védett faj is tartozik. Felsorolni sok lenne a több száz különleges állatfajt, csupán a legjellegzetesebbek említésére van itt mód.

A gerinctelenekhez tartozó puhatestűek közül csigák (Gastropoda) és kagylók (Lamellibranchiata) egyaránt előfordulnak a Zempléni-hegység területén. Egyik leglátványosabb képviselőjük a csakis a Kárpát-medencében elterjedt kék meztelencsiga (Bielzia coerulans), de további 17 védett puhatestű faj él a környéken, köztük két kagyló: tompa folyamkagyló (Unio tumidus) és lapos tavikagyló (Pseudanodonta complanata). Rákfajaink nem védettek, de különlegesek. A hegyi patakok gyakori lakói a balkáni bolharák (Gammarus balcanicus) és a nagyobb testű folyami rák (Astacus astacus), a Bodrog holtágaiban tenyésznek: tavaszi pajzsosrák (Lepidurus apus), lencserák (Limnadia lenticularis), bodrogközi víziászka (Asellus auaticus), hókás bolharák (Synurella ambulans), középdunai vakbolharák (Niphargus mediodanubialis).

kérész

Az ízeltlábúak közé tartozó pókok között figyelemre méltó a nemrégiben védetté nyilvánított bikapók (Eresus niger), négy fekete ponttal díszített tűzvörös testtel, amelynek előfordulása a száraz sziklagyepekhez kötődik.

A feltűnő szépségű, kifejlett korukban kiválóan repülő szitakötők között számos védett faj található. Ilyen a közismert kisasszony szitakötő (Agrion virgo), a nagyobb testű díszes légivadász (Coenargion ornatum) és a piros légivadász (Pyrrhosoma nyphula). Ritka pataklakó az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) és a hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus), míg a fekete szitakötő állóvizekhez kötődik (Synpetrum danae). Szintén a Bodrogköz kolokános tavaiban él a zöld acsa (Aeshna viridis).

A kérészek legnagyobb termetű hazai faja, a tiszavirág (Palingenia longicauda) jelenleg is él a Bodrogban, egykor még a Ronyvában is volt, teste 25–38 mm, potrohnyúlványai 70–80 mm hosszúak; lárvája 3-4 évig fejlődik a vízben, imágója itt június huszadika körül, az alkonyati órákban tömegesen rajzik pl. a felsőberecki rév közelében. A dunavirág (Ephoron virgo) szintén a Bodrog lakója, nyár közepe után repül.

A hazánkban élő lepkék 3600 faja közül sok a védett állatok országos listáján szerepel, de megyénkben már ezt az országos törvényt megelőzően is 170 lepkefaj állt helyi védelem alatt. Tavasszal gyakori a védett farkasalma-lepke (Zerinthia polyxena). A kornis-tárnicsos lápréteken szürkés boglárka (Maculinea alcon) él, érdekessége, hogy lárvái hangyabolyokban fejlődnek. A sásféléken bagolylepkefajok élnek. Az irtásrétek nappali lepkéi látványosak, ilyen pl. a nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia), az ezüstös gyöngyházlepke (A. adippe), a keleti gyöngyházlepke (Argyronome laodice).

A leghosszabb hazai rovar, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) jól érzi magát Tokaj-Hegyalja meleg, száraz, gyepes-bokros hegyoldalain. Ez a hazánkban ritka, a mediterrán térséghez kötődő egyenesszárnyú akár 10 cm-re is megnőhet, repülni nem képes. Imádkozó sáskával ősszel a gáton lehet találkozni.

Ragadozó életmódot folytatnak a futrinkák, avagy futóbogarak, amelyek között fokozottan védett bennszülött bogarunk, a zempléni futrinka (Carabus zawadzkii), amely a Bodrog árterén csak a Long-erdőben tenyészik. A Bodrogköz árral gyakran elöntött erdeiben gyakorta, a hegyekben ritkán, csak a patakvölgyekben és a magasabb részek párás környezetében él a ragyás futrinka (C. cancellatus) és a mezei futrinka (C. granulatus). Az elhalt öreg bükktörzsekben vagy tuskókban kifejlődő, dekoratív küllemű alpesi cincérrel (Rosalia alpina) sajnos egyre ritkábban találkozhatunk, csakúgy, mint a nagy szarvasbogárral (Lucanus cervus), az orrszarvú bogárral (Oryctes nasicornis), vagy a hőscincérrel (Cerambyx cerdo).

A gerincesek közül a halak nem csak a folyóban, hanem az ártér mocsaraiban, a holtágakban egyaránt élnek. 2004-ben 56 halfajt tartottak számon a környéken. A hegyi patakok védett fajai a fürge csele (Phoxinus phoxinus), a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus), a Petényi-márna (Barbus peloponnesius petenyi), a fenékjáró küllő (Gobio gobio), a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a homoki küllő (Gobio kessleri), a kövicsík (Barbatula barbatula) is. Érdemes itt külön szólni a Bodrogközben tenyésző vágó csíkról (Cobitis taesnia) és a réti csíkról (Misgurnus fossilis), amely védett fajok a holtágakban és mocsarakban most is szép számmal élnek. A Bodrog legnagyobb hala a két méteresre is megnövő leső harcsa (Silurus glanis), a folyó további fogható halai a csuka (Esox lucius), a ponty (Cyprinus carpio), az amur (Ctenopharyngodon idella), a fehér busa (Hypophthalamichthys molitrix) és pettyes busa (H. nobilis), a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), a balin (Aspius aspius), a kurta baing (Leucaspius delineatus), a dévérkeszeg (Abramis brama), a laposkeszeg (A. ballerus), a bagolykeszeg (A. sapa), a karikakeszeg (A. bjoerkna), a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), a garda (Pelecus cultratus), compó (Tinca tinca), a paduc (Chondrostoma nasus), a márna (Barbus barbus) és a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus). A széles kárász (Carassius carassius) és az ezüst kárász (Carassius gibelio) a nyáron kiszáradó mocsarak vizében is megél.

vízisikló

A kétéltűek minden hazai faja védett! A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a hegyek közti patakvölgyekben elterjedt, feltűnő színe mérgező bőrére figyelmeztet. A bükkös, égeres erdőkben fordul elő az alpesi gőte (Triturus alpestris), amely jéghideg vizű forrásokban él. Sokszor fordul elő vele együtt az országosan elterjedt pettyes gőte (Triturus vulgaris), amely a dunai tarajosgőtével (Triturus dobrogicus) együtt a Bodrogközben is otthon van. A farkatlan kétéltűek között gyakori a legnagyobb testű hazai békafaj, a barna varangy (Bufo bufo). A vöröshasú unka (Bombina bombina) a hegyekben és a Bodrog árterén is él. A zöld levelibéka (Hyla arborea) csak szaporodni megy a tavakhoz, felnőtt életének nagy részét a víztől távol, fás, bokros területen éli le. A patakok, tavak partján brekegő legtöbb békafajunk az igazi békafélék családjába tartozik, amilyen a kecskebéka (Rana esculenta), a valamivel nagyobb testű kacagó vagy tavi béka (Rana ridibunda) és a kis tavibéka (Rana lessonae). A mocsári béka (Rana arvalis) hímjei kora tavasszal szép nászruhát öltenek.

A hüllők valamennyi faja védett. Az egész térségben gyakori a fürge gyík (Lacerta agilis), amely egyben legnagyobb testű hazai gyíkfajunk. A nagy termetű zöld gyík (Lacerta viridis) nem ritka Tokaj-Hegyalja szőlőterületein. A Bodrogköz mocsaras élőhelyein egyre több helyről kerül elő az elmúlt évek kutatásai során az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara), amelyet jégkori reliktumnak tartanak.

A keresztes vipera (Vipera berus) a magasabb, csapadékosabb, zsombékos hegyi réteket kedveli, de mindenütt ritka, az embert kerüli. Méregmirigyekkel felfegyverzett fogait csak akkor használja védekezésre, ha pl. rálépnek; felnőtt, egészséges ember halálát környékünkön már több évtizede nem okozta vipera-méreg. Ezzel a veszélyesnek tartott fajjal gyakran összetévesztik a gyakori rézsiklót (Coronella austriaca), amelynek fején a mintázat az osztrák címerben szereplő kétfejű sashoz hasonlít. A leggyakoribb kígyó a vízisikló (Natrix natrix), amelynek a Bodrogköz holtágai számítanak igazi élőhelyének. Szintén a Bodrogközből ismert a mocsári teknős (Emys orbicularis), ami ma inkább csak Felső-Bodrogköz természetvédelmi területein él.

A madarak több mint 150 faja ismert erről a tájról. A számos réce, pl. tőkés réce (Anas platyrhynchos), kanalas réce (Anas clypeata), stb. a vöcsökfélék és gyakoriak. A kárókatona (Phalacrocorax carbo) is megfigyelhető a Bodrog-ártér vizein, a gémfélék közül előfordul a bakcsó (Nycticorax nycticorax), a nagy kócsag (Casmerodius albus), a kis kócsag (Egretta garzetta), a szürkegém (Ardea cinerea), a bölömbika (Botaurus stellaris). A gólyák mindkét faja fészkel: az ember közelében a fehér gólya (Ciconia ciconia), a zavartalan erdők mélyén a fekete gólya (Ciconia nigra). A kanalasgém (Platalea leucorodia) ritka kóborló. A bütykös hattyú (Cygnus olor) több helyen előfordul a Bodrog vizén és a Karcsán, de megfigyelték már az énekes hattyút (Cygnus cygnus) is télen. A kakukk (Cuculus canorus) nem ritka, a jégmadár (Alcedo atthis) sokszor látható a vízpartokon. A vízirigó (Cinclus cinclus) az égeres patakok különleges ritkasága. A sármányfélék közül leggyakoribb a citromsármány (Emberiza citrinella), a nádi sármány (E. schoeniclus) a nádasok, sásos rétek madara. A fácánfélék közül csak a fürj (Coturnix coturnix) védett, a fácán vadászható, sőt erre a célra nevelik is. A fogoly (Perdix perdix) az utóbbi időben ritka. A rejtett életmódú haris (Crex crex) egyik fokozottan védett madarunk, egész Európában veszélyeztetett, s az egyik legnagyobb populációja éppen Zemplénben és a Bodrogközben található. A csapadékosabb esztendőkben, amikor sok a vizenyős terület (elöntött rétek, szántók) a bíbic (Vanellus vanellus) és a piroslábú cankó (Tringa totanus) kis számban költhet is. A harkályok valamennyi faja él itt. Cinegék, csuszkák, poszáták, rigók nagy számban élnek a vidéken. A baglyok közül 8 faj költ a Zempléni-hegységben, pl. a gyöngybagoly (Tyto alba), a macskabagoly (Strix aluco), az erdei fülesbagoly (Asio otus), az uhu (Bubo bubo), az uráli bagoly (Strix uralensis), a kistermetű kuvikok, a közönséges (Athene noctua) és a füleskuvik (Otus scops).

parlagi sas

A ragadozómadarak védettek, közülük egyik leggyakoribb az egerészölyv (Buteo buteo), ritka a kígyászölyv (Circaetus gallicus), a békászó sas (Aquila pomarina), a parlagi sas (Aquila heliaca), a szirti sas (Aquila chrysaëtos), fokozottan védett ragadozó-madarunk a kerecsensólyom (Falco cherrug), amely állandó madár, télen nem vonul el. Az Alföldön újra felszaporodott rétisas (Haliaëtus albicilla) többször látható repülése közben, ahogy a hamvas rétihéja (Circus pygargus) is. Az országosan gyakoribb költő fajok közül látható itt darázsölyv (Pernis apivorus), egerészölyv (Buteo buteo), héja (Accipiter gentilis), karvaly (Accipiter nisus), barna rétihéja (Circus aeruginosus), vörös vércse (Falco tinnunculus), kabasólyom (Falco subbuteo). Telelő faj a kékes rétihéja (Circus cyaneus), a gatyás ölyv (Buteo lagopus), a kis sólyom (Falco columbarius).

A védett emlősök közül legértékesebb a vidra (Lutra lutra). A rágcsálók közül védettséget élveznek az itt élő pelefajok, amelyek télen álomba merülnek. Általános jellemzőik a nagy, fekete, kidülledő szemek, a bundából kiálló fülek és a mókuséra emlékeztető lompos farok. A nagyobb testű nagy pele (Myoxus glis), az erdei pele (Dryomys nitedula) és az egér nagyságú mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) tápláléka túlnyomórészt növényi eredetű, de fogyasztanak férgeket, rovarokat is. A denevérek is szép számmal képviseltetik magukat a vidéken. Az erdőben élő fajok főleg faodvakban pihennek, de az erdőművelés sok kárt okoz populációjuknak. Ilyenek a barna hosszúfülű (Plecotus auritus), a nagyfülű (Myotis bechstenii) és az óriás korai denevér (Nyctalus Lasiopterus). A barlangok, pincék, templomtornyok denevérei szintén veszélyeztettek, mint a pisze (Barbastella barbastellus), a szürke hosszúfülű (Plecotus austriacus), a hegyesorrú (Myotis blythi), a közönséges denevér (Myotis myotis), a kis és a nagy patkósorrú denevérek (Rhinolopus hipposideros, Rhinolopus ferrumequinum). Legkisebb denevérfajunk a törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) összezárt tenyerünkben elfér, tápláléka főleg szúnyog. Patakvölgyek, tavak és a Bodrog környéke állandó lakója a vízi denevér (Myotis daubentoni), közeli rokona a tavi denevér (Myotis dasycneme) egyes bányákban telelőként bukkan fel. A denevérek nagyszámú jelenléte vidékünkön országos viszonylatban jelentős. Rengeteg rovart elpusztítanak, az emberre veszélytelenek, így jelenlétük kívánatos.

Ragadozóink közül a vadmacska (Felis silvestris) ritkán kerül szem elé, köszönhetően jó érzékszerveinek. A csíkos borz (Meles meles) és a nyúlánk testű nyuszt (Martes martes) a tölgyesek lakója.

A térségben nagy hagyománya van a vadgazdálkodásnak. Apróvadfajokban jelentős a mezei nyúl (Lepus europaeus) állománya, elsősorban a Bodrogközben. A nagyvadak közül őshonos a gímszarvas (Cervus elaphus), a vaddisznó (Sus scrofa) és az őz (Capreolus capreolus). A dámvad (Cervus dama) ritkább, a gímnél kisebb, az őznél nagyobb testű vad. A muflon (Ovis musimon) egyetlen tülkös szarvú vadfajunk, 1901-ben Korzikáról került betelepítésre, azóta jól elszaporodott, ám jelenlétük természetvédelmi szempontjából nem kívánatos, mivel patájukkal károsítják a védett sziklagyepeket.

forrás:
Húszéves a zempléni Tájvédelmi Körzet, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület kiadványa, 2004;
Zempléni-hegység turistakalauz térképpel, Cartographia, 2008;
www.azertke.hu

impresszum  |  adatvédelem  |  admin
Valid XHTML 1.0 Strict  |  készítette  HonlapSzalon