kezdőlap | galéria | térkép | letöltés | kapcsolat
HU | SK | EN | DE

Természeti értékek

védett területek

Long-erdő Természetvédelmi Terület

Long-erdő Természetvédelmi Terület

A Bodrog Magyarország egyik legszebb, szinte természetes állapotában fennmaradt, valóban élő folyója. A folyó ártere – különösen a déli, bodrogközi oldalon – ma is hatalmas, tele morotvákkal, kis tavakkal, tocsogós-lápos területekkel, ártéri erdők kisebb-nagyobb foltjaival. Ezek között is különleges azonban a Sárospatak és Sátoraljaújhely között elterülő erdőfoltok sora.

A terület – különösen az északi oldal – a mezőgazdasági területek közé ékelődő, morotvákkal, kis lefűződött tavacskákkal tagolt, burjánzó erdő. A vízen tavirózsa, a nedves partokon nyári tőzike és mocsári lednek él. Az állatvilág is gazdag, az erdőkben kis énekesek sokasága fészkel, a parton szürkegém, nagykócsag figyel, és a zavartalanabb részeken kabasólyom és fekete gólya fészkel.

A terület hírnevét azonban annak köszönheti, hogy – meghökkentő módon – az ártéri tölgy-kőris-szil ligeterdők helyét ezen a tájon bükkelegyes gyertyános-tölgyesek veszik át. Hamisítatlan hegyi erdőtársulás – miként ezt alátámasztja az aljnövényzetben található hegyi fajok (pl. az orvosi tüdőfű vagy az erdei pajzsika) jelenléte is. Mindez egy folyóparton, alig száz méterrel a tengerszint felett! A botanikusok magyarázata szerint valóban egykori bükkösök maradványerdeiről van szó, amit a hely földrajzi fekvése és mikroklímája magyarázhat. A Kárpátokhoz közeli, és északra nyitott terület viszonylag hűvös, nyáron a párolgó víz hőelvonó hatása is csökkenti a hőmérsékletet. Így volt lehetséges, hogy a Zempléni-hegységből leereszkedett ez a hidegkedvelő társulás, és magával hozta a valódi zempléni kuriózumokat, például a kék meztelen csigát.

A terület másik érdekessége, hogy a Long-erdőben jó néhány névvel jelzett, és – legalábbis egykor – a helyiek által is tiszteletben tartott famatuzsálem él. A fák többségét a terület egykori birtokosa nevezte el lányairól, így kapták a Diána-, az Izabella- vagy a Mária-fa nevet ezek a száz évnél is öregebb nyár- és bükkfák, a Háromhonvéd-fák is (a jeles fák egy része sajnos már elpusztult, a többi híres fát kis kerítés övezi).

A térség egyik legértékesebb élőhelye a Long-erdő és környéke, amely európai szintű madárvédelmi hely (IBA terület) ún. Ramsari-terület (nemzetközi jelentőségű vizes élőhely), és az Európai Unióban különös fontosságú Natura 2000 terület, mind növényzete, mind állatvilága szempontjából.

A terület nagysága 1123 hektár. Szabadon látogatható.

Megyer-hegyi Tengerszem Természetvédelmi Terület

A Sárospatak közigazgatási területéhez tartozó Tengerszem országos jelentőségű védett természeti terület, a 29/2008.(XII.10.) KvVm-rendelet értelmében.

A 324 m magas Megyer-hegy a földtörténeti harmadkor, középső-miocén vulkanizmus riolittufa kúpja, tömegét döntően horzsaköves – kovás riolittufa és hidrokvarcit építi fel. A kovasavval átitatott kőzetet megszilárdulás után igen nagy keménység jellemzi, amelyet kristályos zárványai és üregei kiválóan alkalmassá tettek a malomkő-gyártásra. A Megyer-hegyen már a 15. században működő kőbánya volt. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A 19. század végén bekövetkezett termeléscsökkenés, majd a működés 1907. évi beszüntetése előtt a malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott. A bányában felgyülemlett fenékvíz eltávolítására a – költségesebb vízkiemelést kiváltandó – vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg, és évtizedeken át folytatták a középkori Ó-bánya DNY-i szegletében.

A felhagyott malomkő-bánya fejtési gödrében kialakult az a tó, melyet később Tengerszemnek neveztek el. A tó víztömege mintegy 4000 négyzetméter, legnagyobb mélysége 6,5 m. A tavacska mellett az egykori bányászok riolittufába vájt szállásai láthatók.

1977-ben a tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították.

A terület nagysága 1 hektár, kezelője a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Szabadon látogatható kirándulóhely, a Malomkő tanösvény Sárospatak belvárosától vezeti el oda piros túraút-jelzéssel a turistákat.

Sárospataki Mandulás-hegy

Sárospatak szomszédságában a Mandulás-hegy látszólag kopár területe értékes növénytársulásnak nyújt életfeltételeket. Az egykori hegyaljai tájképet, botanikai gazdagságát őrzi a védett, 7 hektáros terület. Érintetlenségét annak köszönheti, hogy a látszólag kopár, sziklás terület szőlőművelésre alkalmatlan, holott a Matricum-flóravidék északi peremének egyik legszebb és jellemző sajmeggyes, törpemandulás növénytársulása borítja. Kora tavasszal virágdíszbe öltözik a terület. A sajmeggy illatos fehér virágai pettyezik a tömeges törpemandula rózsaszín és piros virágtengerét, ebben az időszakban bontogatja ibolyás színű szirmait a leánykökörcsin, de nyílik az apró nőszirom is. Később virágoznak a nagyon dekoratív árvalányhajfajok.

Bodrogszegi Várhegy Természetvédelmi terület

A Bodrogtól nem messze, Szegi fölött található a kis, 299 méter magas szigethegy. A védett terület egészen aprócska: egy kősapka egy kőhegyen. De a kőhegy, amelyik a "sapkát" hordja, morzsalékony, lágy riolittufa, amely már réges-régen alaktalanná kopott volna, hasonlóan a többi e kőzetből felépült egykori vulkáni kúphoz, ha nem löki a csúcsára egy utólagos kitörés ezt a kemény andezitsapkát. Ezt vésték meredekebbre, ebből faragták földváruk alapfalát a Honfoglalás előtt ide települt emberek.

A földvár maradványain ívül botanikai értékek is találhatók a Várhegy tetején. Szép sziklagyepek, molyhos tölgyesek, virágzik a ritka nagy ezerjófű, tavasszal a törpemandula szirmaitól rózsaszínbe borul az egész földvár, s itt őshonos a vastag gallyú körte, amely nem csak duci-rövid ágairól ismerhető fel könnyen, hanem lándzsa alakú, fonákján szőrös leveleiről is. A legnagyobb kincse a hegytetőnek mégis a magyar nőszirom. Másfélezer tövet számláltak meg itt, ebből öt-hatszáz minden esztendőben virágot bont.

A tetőre út nem vezet, ezért a védett terület alig-alig közelíthető meg. Területe: 2 hektár. Szabadon látogatható.

Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet

A tájvédelmi körzet a Bodrogközben, az Olaszliszka-Zalkod vonaltól Tokajig nyúló "zugban" található. Két különálló területet foglal magába, a tokaji Nagykopasz-hegy és a Bodrogzug területét, amelyek egymástól alapvetően eltérő világ fennmaradását hivatottak biztosítani.

A terület nagysága 4242 hektár, ebből fokozottan védett 665 hektár.

Egyes fokozottan védett részek kivételével szabadon látogatható.

Tokaji Nagykopasz-hegy

Tokaji Nagykopasz-hegy

A Nagykopasz, Magyarország legnagyobb, legmagasabb (512 méteres) és egyúttal az egyik legfiatalabb (miocén kori) vulkáni tanúhegye, amelynek kvarcandezit és riolit alapkőzetét lösztalaj borítja. A több száz éve folyamatos szőlőtermesztés miatt a hegy eredeti növényvilága olyan részekre szorult vissza, ahol a szőlőművelés lehetetlen volt. Egészen a 18. században bekövetkezett filoxéravészig a flóra ezeken az – elsősorban a déli hegyoldalakon található – menedékekben volt képes túlélni. A szőlő termőterületének radikális csökkenése után ezekről a helyekről hódította magának ismét vissza a hegyet (sajnos az elmúlt évtizedekben a kopárokra több helyen is tájidegen fafajokat – fekete fenyőt és akácot – ültettek, ami ismét gátolja az eredeti növényzet térhódítását). A hegy déli és északi oldalainak növényzete a szokásosnál is nagyobb mértékben eltér egymástól. A déli területek néhol már-már mediterrán és az északi oldal hegyvidéket idéző viszonyai mellett a hegyvidék alapvetően kontinentális jellegű. A szigorúan védett déli oldalon a sajmeggyel elegyes melegkedvelő molyhos tölgyesek és a sziklagyepek társulásai uralkodnak, míg a hegy szoknyáján értékes sztyepprétek húzódnak. Ezekben a társulásokban tiszteletet parancsolóan gazdag lágyszárú flóra él, amelyben tucatnál is több kosborfaj, nagy ezerjófű, fekete és leánykökörcsin, tavaszi hérics, árvalányhaj, sárga len, homoki vértő stb. virít. Még ebből az igen értékes flórából is kiemelkedik a gyapjas őszirózsa, ami a Kárpát-medencében csak itt található, pedig egykor az alföldi erdős sztyeppek karakterfaja volt.

A hegy északi oldalain bükkelegyes gyertyános-tölgyesek, és hársas törmelékerdők találhatók, az aljnövényzetben turbánliliom virít. Az erdei tisztásokon és kis kaszálókon kornistárnics és kosborok díszlenek.

A Nagykopasz állatvilága is igen gazdag. A vízben szegény hegyen több hüllőfaj él, a homoki, zöld- és fürgegyík mellett különösen értékes a rézsikló és keresztes vipera előfordulása. A madárvilág legértékesebb tagjai az itt még viszonylag gyakori kövirigó, a rendszeresen költő uhu és uráli bagoly, és a löszoldalakban fészkelő gyurgyalag. Az erdőkben borz, vadmacska, a menyétfélék közül nyuszt és nyest él.

Az igen gazdag élővilág, a szépségesen sorjázó szőlőültetvények és a kis pincék mellett a Nagykopasz további értéke a lenyűgöző kilátás, ami a síkságon magányosan álló hegyről az ember elé tárul: az Alföld, a kanyargó Tisza, a Bodrogköz és a Zempléni-hegyek kápráztató tájai.

Bodrogzug

A Tisza évenkénti többszöri áradása nyomán a folyó környéke egykor hatalmas tóvá alakult – napjainkban az egyetlen vidék, ahol ez a jellegzetesen kétarcú síkvidéki táj még túlélte az ember szabályozáskényszerét, éppen a Bodrogzug. Évente legalább kétszer (tél végén és nyár elején), de esetenként többször is víz alá kerülnek a Bodrogköz legmélyebben fekvő részei, így elsősorban a Tisza és a Bodrog találkozásánál elterülő több ezer hektáros Bodrogzug. Ezekben az időszakokban csak a két folyó mentén húzódó ligeterdők sávja, és a kisebb-nagyobb erdőfoltok fái emlékeztetnek arra, hogy eredetileg ez szárazföld.

A Bodrogzug azonban az áradások közötti időszakokban is hamisítatlan, idilli vízi világ: mocsaras foltok, nedves, üde rétek, morotvatavak, lápos tocsogós területek váltják egymást, és még a száraznak tűnő ecsetpázsitos területek is meg-megsüllyednek a rajta járó alatt. A fűz-nyár puhafaligetek és ártéri erdők mellett itt-ott még a jellegzetes, egykor hatalmas területeket uraló tölgy-kőris-szil ligeterdők maradványfoltjai is megtalálhatók. A mocsaras részeken nádasok, magassásos társulások élnek, a morotvák vizét gazdag és szemet gyönyörködtető hínártársulások jellemzik. A sekély, elmocsarasodó vizeken sulyom, békalencse és rucaöröm él, tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa virágzik; a tocsogókban kornistárnics, többféle boglárka és tiszaparti margitvirág, a nedves réteken szibériai nőszirom virágzik.

A Bodrogzug vízjárta világában több békafaj és vízisikló, mocsári teknős, a sekély, gyorsan felmelegedő vizekben lápi póc és réti csík él. A gazdag állatvilág igazi látványosságai persze itt is a madarak: szürke- és vörösgém, bakcsó, bölömbika, kis- és nagykócsag költ a területen, a nedves réteken haris, a szárazabb helyeken fürj hangját viszi a szél. A kevésbé járt erdőkben fekete gólya is fészkel. A ragadozók közül a barna és hamvas rétihéja, a réti fülesbagoly és ritkábban a barna kánya alakja tűnik fel az égen.

Helyi jelentőségű természetvédelmi területek

Iskolakert, Sárospatak

A pataki kertkultúra nevezetes megőrzője. Magában foglalja az egykori angol és humán internátus, azaz a mai Kossuth és Erdélyi János Kollégiumok épületét, valamint az ország elsőnek megépült Tornacsarnokát, amelyet ma is eredeti funkciójának megfelelően használnak a diákok.

A 7-hektáros park, mint iskolakert az országban egyedülálló. Ezekben az iskolakertekben eredetileg tanítás folyt, ezt a célt szolgálták a sétautak mentén kialakított padsorok. A park alapjai egyrészt az egykori iskolakertnek, másrészt a körülbelül 50 éves parképítésnek köszönhető. A növényanyag néhány különlegessége a legelső fásítások idejéből származó 3 magas kőris és 4 öreg hársfa. A park délkeleti peremén álló 5 hársfapéldány egyike Wágner János hársfamonográfus szerint a kislevelű és ezüstlevelű hársnak olyan fajhibridje, mely csak egyedül itt fordul elő az országban. Egy másik ritka hársváltozat a Tilia cordata var. major. A tornatér túloldalán szintén az első telepítések idejéből származó 2 feketefenyő és magas kőris található.

A Lorántffy Zsuzsanna szobrától induló sugárút mentén 2 feketedió és kocsánytalan tölgycsoport is a régi füvészkert emlékét őrzi. Ezen túl a magas kőris egy szép "szomorú" változatú példánya, egy gledícsiacsoport és egy 100 év körüli tiszafa is található itt. Ma is a korai juharból van a legtöbb.

A Kossuth és az Erdélyi Kollégium parkját 1931-ben alapították. Gazdag dendrológiai gyűjteménye körülbelül 50 díszfát és cserjét mondhat magáénak. A parkot ma már 60-éves nagylevelű és ezüsthársfa-sor szegélyezi.

A park méltó környezetet ad a nemzet életében jelentős szerepet betöltő, Patakhoz kapcsolódó történelmi személyiségeket és itt tanuló diákokat megörökítő szobroknak: Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Egressy Béni, Erdélyi János, Fáy András, Harsányi Zsolt, Kazinczy Ferenc, Kazinczy Gábor, Kazinczy Lajos, Komáromi János, Kossuth Lajos, Lorántffy Zsuzsanna, Móricz Zsigmond, a Pálóczi-Horváth testvérek, Pécsi Sándor, Tompa Mihály, Tóth Ede, és a Kollégium felőli bejáratnál II. Rákóczi Ferenc.

Várkert, Sárospatak

Várkert, Sárospatak

A védett park a város belterületén, a vár udvarában helyezkedik el. A kertkultúra a 18. században, Lorántffy Zsuzsanna idejében virágzott. A fejedelemasszony sikerrel foglalkozott olasz fákkal, eredményesen érlelt gránátalmát sárospataki kertjében. (Olasz fáknak nevezték az Itáliában meghonosodott indiai fákat - narancsot, citromot, gránátalmát stb. -, amelyeket francia példa nyomán télen narancsházakban, nyáron pedig cserepekben a szabadban tartottak.)

A 16-17. században kialakított kastélypark a Bretzeinheim-család birtoklásának idején, Henri Cavet 1826. évi angolkert-terve alapján telepített formáját őrzi. A mai várkert csupán néhány matuzsálemet őrzött meg a régi időkből, közülük kiemelkedik az ország második legnagyobb, 515 cm törzskerületű fehérakáca. További méretes fapéldány egy 406 cm törzskerületű japánakác és két 358 ill. 372 cm törzskerületű virágos kőris.

A Rákóczi-vár a kerttel, az idős városrésszel és a folyóval a magyar történelmi múlt egyik legszebb gyöngyszeme. A vár és a várkert minden évszakban maradandó élményt ad.

Pácin, kastélypark

A Bodrogközben, a Karcsa partján található pácini Mágóchy-kastély reneszánsz építészetünk egyik legszebb fennmaradt alkotása. A körülötte kialakított 30-hektáros park, a természeti környezet – az egykori morotva és ártéri ligeterdő – elemeit magába olvasztva, egzótákkal kiegészítve harmonizál az épített környezettel. A parkban található legfontosabb fafajok: mezei juhar, kocsányos tölgy, nagylevelű hárs, szürke nyár, fekete nyár, erdeifenyő, feketefenyő. A parkban él az országban ritkaságszámba menő fekete nyír jól fejlett példánya is. Az utóbbi időszakban megindult mind az 1581-ben épült kastély, mind a park rekonstrukciója.

forrás:
Borsod-Abaúj-Zemplén-megye védett természeti értékei, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődését alapítvány, Miskolc
www.foek.hu
www.azertke.hu
www.sarospatak.eu

impresszum  |  adatvédelem  |  admin
Valid XHTML 1.0 Strict  |  készítette  HonlapSzalon