kezdőlap | galéria | térkép | letöltés | kapcsolat
HU | SK | EN | DE

Természeti értékek

élőhelyek

A Bodrogköz

a Bodrogköz élőhelyei

A Bodrogköz Közép-Európa legnagyobb összefüggő, eredetihez közel álló, természet közeli ártéri területe, amelynek jelentősége minden vonatkozásban kiemelkedő. Országos viszonylatban a kistáj emberi behatások által kevéssé terhelt, vegetációja, élőhelyei természet közelieknek mondhatók, legháborítatlanabb része a Bodrog-ártér a Bodrogzuggal.

Úgy ezer éve a vizek, lápok, erdők még ritmusosan váltakoztak a területen, ma a Bodrogköz mintegy 50%-a szántó, 10%-a rét, 2%-a kert, gyümölcsös és szőlő, csak 8% az erdővel borított terület, és 30% egyéb.

Növényföldrajzilag a Bodrogköz a pannóniai flóratartomány észak-alföldi flórajárásához tartozik. A védett, ritka és különleges, ill. a különféle nemzetközi védettségi listák alapján kiemelt fajok listája több mint 50 taxont tartalmaz.

Az állatvilág gazdag és változatos, több ritka faj mellett 37 fokozottan védett és 177 védett állatfaj található. Országos jelentőségű védett területe a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet részét képező Bodrog-Tisza ártér, ami 1989-ben felkerült a nemzetközi Ramsari-területek listájára is, fokozott jelentőségű vízimadár-élőhelyként.

A Bodrog

A Bodrog legszebb kanyarulatait és morotváit Szegilong és Bodrogkeresztúr között lehet látni. A Bodrogköz jellegzetes természet közeli élőhelyei a hínártársulások, a mocsarak, a rétek és rétlápok, a gyepek, a szikesek, a törpekákás iszaptársulások, a liget- és láperdők, valamint a lombos erdők, számos védett fajjal (lásd növényvilág).

A Karcsa

A Kis-Karcsa a Bodrog baloldali mellékfolyója. Teljes hossza 31,5 km. Ebből mintegy 5 km található Magyarország területén, a többi, mintegy 26,5 km határfolyót alkot a Szlovák Köztársaság és Magyarország között. A Nagy-Karcsa tó jellegű, vízgyűjtő területének kiterjedése mintegy 95,12 négyzetkilométer.

A Latorca

A Latorca a Bodrog vízgyűjtő területének leghosszabb vízfolyása. Teljes hossza a forrástól, – amely 850 m tengerszint feletti magasságban található, Kárpát-Ukrajna területén – az Ondava folyóval való összefolyásig 188 km. A 9,4 folyókilométernél ömlik bele legnagyobb jobboldali mellékfolyója, a Laborc.

Vizes élőhelyek: árterek, mocsarak, holtágak

Bodrogköz árterek, mocsarak, holtágak

A morotvák és csatornák igen gazdag hínárvegetációval bírnak. A hínártársulásokban helyenként tömegesek a nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) "Ritka és veszélyeztetett növényfajok vörös listáján" szereplő fajok, pl. csemege sulyom (Trapa natans), vízi rucaüröm (Salvinia natans), négylevelű mételyfű (Marsilea quadrifolia), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), kolokán (Stratiotes aloides), nyíllevelű nyílfű (Sagittaria sagittifolia). A bodrogközi vízivilág vadsága, bujasága és szépsége nem csak a múltban, hanem még ma is lenyűgözi az arra járókat, különösen, ha gyalogosan vagy vízen közlekednek.

Tompa Mihály, aki szegény legátus korában járta a Bodrogközt, sokszor visszatért annak lenyűgöző szépségéhez, pl. "Az ördögszekérről" című művében:
"A sűrü nádasbanzúgás-búgás közül,
A hápogó gácsér nyers lármája kiszól,
Mig a tojásivó, körmös sas elveri
Az ülős madarat meleg tojásiról.
Vándor lápokra a nemes-kócsag meg-ül,
Majd mint fehér fátyol gyorsan messze lebben,
Helyére azután fekete gólya száll,
Gyöngyvér s karakatna jön, megy nagy seregben."

Erdők

A fajgazdag természetes erdőszegélyben, a sűrű erdő és a nyílt területek között a cserjék és fák fajai mind megtalálhatóak, és természetesen az ehhez kötődő gazdag élővilág is. A tölgyes vagy bükkös erdők – tehát a Zemplénre jellemző fő állományt alkotó lombos fafajok által borított erdők – szélén rezgőnyárral, kecskefűzzel, vadalmával, cserjékkel kialakult természetes erdőszegélyhez nagyon sokféle ritka állatfaj, növényfaj is kötődhet.

Az őshonos elegy fafajok jelenléte az erdőben nemcsak természetvédelmi szempontból fontos, hanem a gazdálkodás szempontjából is. Különösen a vadgyümölcsök, a hárs, a juharok említhetők meg, amelyek színesítik az erdőt és növelik a birtokos jövedelmét. Fontos elegyfa-fajok pl. a hegyi juhar, a kislevelű hárs, a vadkörte, a berkenyék különböző fajai (lisztes, házi, madár, barkóca). Mint fa, az erdőgazdálkodó számára fontos (idős korban kitermelve jövedelmet hoz); mint gyümölcs, fontos élő- és táplálkozó hely; növelik az erdők értékét. A rezgőnyár hatalmas méretűre is megnőhet, sokkal korábban eléri azt a nagy méretet (mint a tölgy vagy bükk), ami alkalmas a nagytestű ragadozó-madarak vagy a feketególya fészkének megtartására. Ha hiányoznak az erdőből, a fiatalos erdőkben ezek a madárfajok nem találnak fészkelési lehetőséget. Az odvas és holt fák az erdők legfontosabb élőhelyei, lényegesek az erdei ökoszisztéma egészsége szempontjából. A nyírfa jelenléte azért kívánatos az erdőben, mert hamar elpusztul, így holtfaként nyújt menedéket a hozzá kötődő rovar-, madár- vagy denevérfajoknak. Az öreg, száradó bükkökben a havasi cincér lárvája él és fejlődik, de a holtfákhoz kötődnek a harkályok és egyéb odúlakó madarak, amelyek minden faja védett. A madarak erdővédelmi szerepe nagyon lényeges.

Az erdei vizes élőhelyek, források, patakok, vízállások a hagyományos erdőgazdálkodás során nem feltétlenül kerülnek a figyelem középpontjába, ezért könnyen sérülhetnek, különösen akkor, ha egy-egy vízgyűjtő területen kivágják az idős állományt, amivel elindulhat az erózió. Lényeges, hogy forrásaink, vizeink mindig tiszták maradjanak, nemcsak azért, mert pl. a gőtéknek fontos, vagy a gyepi békáknak, amelyek ide rakják petéiket, hanem az erdőn dolgozó emberek vagy az erdei települések számára is. Az erdei patakokhoz kötődő állatok egyik kevésbé ismert csoportjai az álkérészek, melyek csak tiszta vizű hegyi patakokban képesek megtelepedni, kifejlődni, ezért bioindikátornak is használják őket, a vízminőség megállapítására.

A Zempléni-hegység

Zempléni-hegység

A Zempléni-hegység az Északi-középhegység legkeletibb tagja, a történelmi Magyarország Eperjes-Tokaji-hegységének hazánkban maradt része. Délnyugaton a Szerencsi-dombsággal, északkeleten a nagyrészt Szlovákiához tartozó Zempléni-dombsággal érintkezik.

A Zempléni-hegység vonulata egy észak-déli irányú vulkanotektonikus árkot követ. Vulkáni eredetű hazai hegységeink között ez a legváltozatosabb anyagú, szerkezetét és a kőzetek képződési módját tekintve pedig a legösszetettebb. A hegység aljzata 2000-3000 méter mélyen helyezkedik el, nyugati részén feltételezhetően a Cserehát aljzata folytatódik. Északkeleten, Felsőregmec és Vilyvitány térségében bukkannak felszínre az ország legidősebb (valószínűleg 900 millió évnél idősebb) metamorf kőzetei.

A 14-15 millió évvel ezelőtt kezdődött vulkáni működés több szakaszban zajlott, részben a miocénkori tengerben. Ennek során eltérő összetételű anyagok és felszíni formák jöttek létre, gazdag ásványi lelőhelyet biztosítva a malomkőipar, a bányászat, az építőipar, a kerámia- és porcelángyártás számára.

A hegység – éghajlata, nagy kiterjedése és a jelentős magasságkülönbségek révén – igen változatos: az északi hűvös, mérsékelten nedvestől a déli mérsékelten meleg vagy mérsékelten szárazig terjed. Az átlagos évi középhőmérséklet 8,5-10 °C, az évi csapadékmennyiség 600-650 mm.

A hegységet két jelentős folyó, nyugatról a Hernád, keletről a Bodrog szegélyezi. Az északnyugati oldalon eredő patakok a Hernádba torkollanak, Hejcétől délre a Szerencs-patakba futnak. A délkeletre lefutó patakok mind a Bodrogba ömlenek. A Tisza a tokaji Nagykopasz-hegy lábánál, a Bodrog torkolatánál érinti a hegységet.

A hegység különlegesen gazdag növény- és állatvilága a földrajzi fekvésnek, az eltérő függőleges tagoltságának, az ezekből adódó klimatikus eltéréseknek és az alapkőzet különbözőségeinek köszönhető.

A hegységet borító növénytársulások túlnyomó részét erdei társulások alkotják. A legészakibb rész, a Nagy-Milic-hegycsoport, növényzetét tekintve a kárpáti flóratartományhoz tartozik. A legnagyobb kiterjedésű középső részeket az Északi-középhegységre jellemző erdőségek borítják, míg a hegység legdélebbi területeinek Alföldig lenyúló részein az itt érintkező két táj átmeneti melegkedvelő és szárazságtűrő pannon, pontusi és szubmediterrán növényzete is megtalálható.

A hegység állatvilága a flórához hasonlóan feltűnő gazdagságot mutat, így számos védett, fokozottan védett állattal találkozhatunk. A kárpáti magashegyi hűvös, nedves környezetet igénylő fajok mellett megtalálhatók a meleg- és szárazságkedvelő sztyeppi fauna elemei is.

forrás:
Tuba Zoltán – Szirmai Orsolya: A magyarországi Bodrogköz, mint földrajzi kistáj;
Élet a folyók között – A Bodrogköz tájhasználati monográfiája, 2008, kiadó: Miskolci Egyetem;
Balassa Iván: Lápok, falvak, emberek;
Húszéves a zempléni Tájvédelmi Körzet, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület kiadványa, 2004;
Zempléni-hegység turistakalauz térképpel, Cartographia, 2008

impresszum  |  adatvédelem  |  admin
Valid XHTML 1.0 Strict  |  készítette  HonlapSzalon